.jpg)
Reggel nagy nehezen kelek fel, és ránézek az órára. 07:35.
- Basszus!- kapok a fejemhez. Gyorsan felöltözök és rohanok le a konyhába, ahol mamám főzőcskézik. Mivel a szüleim egész héten nincsenek itthon ezért velük vagyok. Gyorsan fogok egy kis üveg vizet, meg a reggeli palacsintából egy darabot és igyekezek a suliba. Út közben azt ettem meg. Mikor beértem pont akkor csöngettek be. - A fene enné meg! - rohantam az öltözőbe ugyan is az első óránk tesi. Gyorsan átöltöztem és bementem a tornaterembe. Megálltam az ajtóba és láttam egy fiút a padon ülni. Jaj, tényleg! El is felejtettem. Ez a fiú lesz a tesi tanárunk, és az osztályfőnökünk.
- Gyere be, Yoon!- hív be a régi tanárnőnk. Én beálltam a tornasorba és inkább csak csöndben figyeltem. Ez már nem az első volt, hogy elkéstem testnevelés óráról. - Nos, gyerekek, akkor ez lesz az utolsó óránk együtt. Szóval viselkedjetek a Tanár úrnak. - kezdi Min Tanárnő a kiselőadást. Őszintén jó is, hogy elmegy.
- Sziasztok! - köszönt minden lány rajtam kívül. Én inkább a fiúkkal köszöntem együtt, mert a lányok olyan...mint mondtam "nyálas hangon" beszéltek Jimin tanár úrhoz. Ő rám nézett és elmosolyodott. - Mint hallottátok, Park Jimin tanár úr vagyok! Azt előre megmondom, hogy az órákról néha késni fogok, ugyan is lehet, hogy mindenki ismer. - lányok szózata megint megszólalt, csak most az "Igen, tanár úr..." volt az, amit mondtak. - Mint tudjátok 1-2 vagy esetleg 3 évvel vagyok idősebb nálatok.
- Jimin, kérlek válasz valakit, aki ma jelenteni fog. - ő elindult először a fiúk sorát járta végig a hátunk mögött, aztán pedig a lányok legmagasabb embereinél akadt meg. Ami nekem nem volt jó, ugyan is én vagyok a második legmagasabb. Megállt előttem elmosolyodott. Tetőtől-talpig végigmért, majd a harmadik embert választotta. De bezzeg az a lány a legidegesítőbb, legmakacsabb, legönzőbb ember az osztályban. Byul a neve. Ha azt mondom, hogy a világon még az is kevés lenne.
Byul, majdnem elájult.
- Az osztály létszáma 24, ebből nem hiányzik senki! - mondja.
- Nagyon jó.
Én jelentkeztem, hogy megkérdezzem mit fogunk ma csinálni.
- Igen, öm...Hogy is hívnak?
- Yoon, Jimin tanár úr, Yoon-nak hívnak. És csak annyit szerettem volna kérdezni, hogy mit fogunk ma csinálni órán?
- Hm...Nem is tudom. Mi az, ami következik a tananyagban? - kérdi tanárnőt.
- A foci, ami a következő.
- És mi az, amit a diákok szeretnének csinálni? - erre mindannyian összenéztünk és egyszerre kiáltottuk, azt, amit mindenki szeret. Kivéve a Miss tökély hercegnőt és csatlósait.
- Kosár!!! - ordítottuk egyszerre.
- Kosár? Nekem mindegy. Akkor kosarazzunk. Alapokat tudjuk? - bólogattunk,mit a hülye gyerekek. - Szuper, akkor kezdjük.
De persze Byul meg a barátnői csak a padon ültek és figyelték Jimin oppa-t. Én éppen a kosárpalánkot néztem, mikor:
- Yoon! Figyelj, passzolom! - mondta Tina, és átpasszolta nekem. Én persze nem figyeltem és eltalálta erőből a labda a vádlimat. Érdekes....Én pedig ott estem el azonnal. - Yoon! Jól vagy?! - guggolt le mellém. - Annyira sajnálom!
- Nem...Nincs semmi baj! Az én hibám, én nem figyelem!
- El talált a labda, de semmi bajom nincs! - álltam volna fel, de majdnem újra földre ültem, ha Jimin oppa nem fog meg. - Kö...köszönöm....
- Na, jó srácok! Vége az órának, menjetek öltözni! Yoon, te meg gyere velem, van erre való krémem. - és felsegít, majd a szertárba kísér, ami egyben a tanári is a tornateremben. - Gyere ülj le, mindjárt hozom.
Én leültem a kanapéra. Ő is, kezében a krémmel. Óvatosan felhúztam vádlimon a nadrágomat. Felvette ölébe a lábamat, kicsit fordított rajta, majd rákent egy kicsit a krémből és óvatosan maszírozni kezdte. Óvatosan rámarkolt egy kicsit, amiért egy kicsit fel is nyögtem. - Fájt? Bocs...
- Ne...nem fá...fájt annyira...
Szemembe nézett és mosolygott. Én is rámosolyogtam. Mire egyre közeledett felém, míg végül meg nem csókolt. Én kicsit abbahagytam, de ő államat felfogta és újra csókolt puhán. Nem mertem viszonozni. Simogatni kezdte egyik kezével arcomat, majd másik oldalt puszilgatta. Nyakamat kiszívta.
Erre én eltolom magamtól.
